Ködpamacs

Ez a blog, verseimet és kevés gondolatom hivatott magában foglalni.

Don't watch if your soul can't take it right now :D

 

After this some little rhyme:

Skinn who you are!
Skinn who you were in the old times!
Skinn your soul cause thats you are!
Skinn yourself cuase the pain gives you hell of a pleasure when you are awake in the right time :D!!!!

Munkából hazatérve ólom testem ledobom,

Agyam bármire képtelen rabként dermedten ül

Testem szarkofág belsejében.

Folyton folyvást az kérdezve vajh meddig bírom.

S a válasz egyre tisztább otthagyom ezt a szaros dudvát

arghhhhhhhhhhhhh................

 

Na hat verset irni sem lehet ilyen aggyal, feladom, ertelmetlen, gaz, szar, lassan telejsen kiszurkulok ebbol a vilagbol, ha igy megy tovabb.

Lelkem sikítva kel ki a modern kor béklyózta testem kapuján,

Hamvaiba holt gyerekkori álmok tengerén fut ki kis ladikja a háborgó életóceán

mindent elnyelő habjainak ormán.

Szellemem kereső szerzetes gyanánt kopogtat be minden ember lélekoduján,

S hasztalan keresi igazi társát rejtő kis csodabarlangját.

Tehetetlen lobogó tűzzel hevített lélektestét viszi tovább a  gondolat, hogy

egyszer majd megleli kit oly régóta elvesztett már.

Az asztrál síkon csapongva keres a lélekmadár minden magvat megízlelve,

mit a spirituális mezők fialnak végtelen sorok gyanánt.

Álmatlanság kétes kérge töri meg arcom vonalát,

S a telihold fénye ugrál játékos kisgyerek gyanánt

tova arcom meggyötört játszóterein talán.

Lecsukódni képtelen szemembe gyűlnek éji gondolatok,

S mint megannyi tétlen könnycsepp metszenek barázdát szívemig.

Észrevétlen peregnek a hófútta csendes percek tova már,

S én csak ülök csak ülök, mint megtört ágon gubbasztó holt madár.

A hulló csendbe burkolózó panelrengeteg, morbid erdőként mered hossza végtelen,

S én csak bámulom bámulom nem is érezve, ahogy minden álmatlan perc szívja életem fonalát.

Lassan csak lassan lépve csak lépve talán érkezik majd a megváltó álomhalál.

A hajlott hátú földet tapodva

Mászom a fenyvesekben mik az

öregember hátán nőnek végtelen szőrtenger gyanánt,

S kerülgetem az izzadság képpen tovazúduló patakokat.

Nyugalom áraszt el ahogy talpam a millió éves matuzsálem hátába mélyed,

Érzem miképp bőre körülfollya lábam fejét,

S érzem számban frissítő izzadságának tisztán csorduló nedüjét.

Látom, ahogy riadt őzek iszkolnak az erdő rejtekén,

Mint a rémült tetvek, melyek az vénség bőrét rágják hasztalan.

De mégis érzem, hogy oly sok teremtmény közül talán mi emberek vagyunk kik igazán kártékony véglények gyanánt karmoljuk a minket ápoló és védő földvénség testét.

Hibáidért véres árat fizetve

Árnyba taszíttatod lelkedet

S nem tudván mit teszel

Leled majd meg újra utad felfelé

Sejtve azt, hogy a legsötétebb mélység rejtekén

A legfényesebb magaslatokra vezető út rejtezik.

Kedvesem becéző érintésének lopva cikázó memoárja nyit vért frecskelő bús hegeket testemen,

S én, mint vonagló báb próbálom magam kitépni a lét hernyóselyem burkából

S elérni a léten túli homályba hol én lehetek Ő,

Ő ki nap nap után nem lépvén járja be a sötét rengeteget,

Ő ki nem mozdulva végez mindeneket,

Ő ki nem cselekedve cselekszik végtelen,

Ő ki a végeken egydül marad s fuvallatként járja be a világokat,

Ő ki némán ordítja fájdalma nyomát,

S ő ki nem őrzi emberi voltát

S nem fájlalja elveszett kedvesét sem többet

Csak létezik végtelen. 

Hát újra írok kicsit csak, hogy pindurit kiírjam magamból a dolgokat. Létezik egy egyetemes egyensúly amihez minden és mindenki tart.Minden ember és az általa érzékelt környezet egy külön világ, egy egyetemes általa egésznek és igaznak érzett értékrendszer mentén felépülő univerzum, amit mindenki próbál minden áron védeni. Ezeket nagyon rugalmas, de ugyanakkor kemény labadákként érdemes elképzelni amik néha összeérnek, összenyomódnak, néha egész hosszú időre összepréselődnek(párkapcsolatok,házasságok,család,barátságok) majd olykor-olykor megszűnik az összenyomó erő(szerelem,szeretet,barátság)és az iszonyatos feszítő nyomás ellövi egymástól a két világot. Nagyon ritka esetekben vannak olyan világok amik már-már egyformának tűnnek ezért találkozásuk nem összepréselődésként zajlik le, hanem részleges vagy teljes összeolvadásként, mert a világokat felépítő gondolatok, értékrendszer borzasztóan hasonló. Úgy gondolom senki sem képes elmondani milyenek a színek, a szagok, a formák az ő világában igazán úgy, hogy a másik is megértse úgy igazán. Rá kell döbbennem, hogy mindenkinek a saját egyedi útját kell bejárnia, hogy a világa eggyé válljon az egyetemes harmónia világával és tulajdonképpen nem igazán érdemes beszélni és beszélgetni sem, hisz az esetek döntő többségében a vélemény, amit elmondok csak az én világomban létezik és a másik világán csak egy erőszakos behorpadásként jelenik meg, mintha bökködném ujjal az ő gömbjét. Akkor érdemes csupán véleményt közölni, ha neked is az a véleményed hisz ellenkező véleményt ugysem fogad el senki teljesen, nagyon ritka esetektől eltekintve amikor hullamzó felszínű világgal találkozik az ember, olyan világgal ami képes új elemeket befogadni időről-időre megnyílni és beengedni. Meg kell tanulni azt mondani, hogy "igazad van, igen, persze" mert tudod azt, hogy az ő világán a te értékrendszered mit sem ér viszont ahogy ő cselekszik és tesz dolgokat az helyes az ő világában, és ha elmondod a véleményed azt fogja gondolni önző vagy és nem érted meg. A egyetemes harmónia világának értékrendszere sok világban borzasztó viharokat keltene hisz a burok még képtelen a változásra és mindent taszítással fogad. Ahogy az ember újra meg újra megszületik szépen változik a burok a világ amit kialakít és szépen eljut majd az ő világa is az egyetemes egyensúly szintjére sok sok ujraszuletés után.

Sajnos az elet es legfokeppen a sajat dontesem ugy hozta megint egydul maradtam ezert a sajat szorakoztatasomra megint irogatok kicsit a blogba, es hat mi mast csinal az ember ha egyedul van osszerittyent valamit amivel endorfint lehet generalni az agyacskaban.

Gorog fuszeres olivan sult csirkemell olivan sult pirospaprikaba es fokhagymas soba forgatott krumplival talalva.